MOSABURG  - ZALAVÁR

A Vársziget története

Karoling-kor

A hely történetét a több mint fél évszázada itt folyó régészeti feltárások eredményeiből és a megmaradt írásos dokumentumokból ismerhetjük meg.

Nem tudjuk, mi volt a hely kiválasztásának pontos oka, de leginkább a határvidék jellege, az elfoglalt avar területeken uralkodó bizonytalanság lehetett, hogy ezt a nagyon jól védhető helyet választották, mikor Kr. u. 840 körül Német Lajos keleti frank uralkodó az Alsó-Zala-völgyben hűbérbirtokot ad a Moimir morva fejedelem által elűzött Priwinának, aki székhelyét itt a mai Zalavár várszigeten hozta létre. Erődített udvarházát a sziget déli felében építteti fel. Ettől északra, a sziget közepén 840 táján épül Keresztelő Szt. János (fa)temploma a pogány lakosság megkeresztelésére. 850-re készül el Priwina magántemploma, a Szűz Mária templom, 855 tájára pedig a salzburgi érsek támogatásával a Hadrianus mártír zarándoktemplom. Priwina székhelye erre az időszakra már városias jellegű településsé fejlődik.

861-től Priwina fia, Kocel (Chezil) gróf lesz Mosaburg (urbs paludarum azaz „Mocsárvár”) ura. Az ő idejében, a 860-as évek végén Konstantin (Cyrill) és Methód, a „szlávok apostolai” hosszú hónapokig tartózkodnak itt, majd több éven át Mosaburg lesz Methód pannóniai érsekségének tényleges központja. A 880-as évektől Arnulf császár egyik kedvelt tartózkodási helye. 896-ban a magyarokkal szembeni védelmét hűbéresére, Braszlavra bízta. 907-ben a bajorok itt, Brezalauspurcnál szenvednek döntő vereséget a magyaroktól.

Árpád-kor

A X. században elnéptelenedő település a XI. század elejére, a magyar államalapítás idején éled újjá. 1019-ben Priwina egykori magánegyházát szentelik fel újra Szent Adorján tiszteletére. Tőle északra épül fel az államalapító király által kiépített közigazgatási rendszer, a vármegye (ispánság) központja – amelyet valószínűleg első ispánja után Kolonnak neveztek. Ez egy palánkfalú erődítés volt. A legújabb kutatások azt feltételezik, hogy a Szent István által alapított Kolon (Colon civitas) megye területe magába foglalta a történeti Somogy és Zala megyék területét, mely a XI-XII. század fordulóján vált ketté. Zala székhelye itt maradt, ettől kezdve nevezik Zalavárnak, míg a somogyi székhely Somogyvárra települ.

Az Árpád-kori központ virágkora a XI. század vége, amikor a monostort és templomát átépítik, és az ispánsági központ is egy lakótoronnyal és egy templommal (ma: Szent István kápolna) bővül. A XIII. század második felében a monostor hiteles hellyé válik, a világi közigazgatás pedig (a királyi megye átalakulása következtében) elköltözik innen.

Középkor – Kora újkor

A XIV-XV. században a környéken az apátság mellett megjelenik az erősödő magánbirtok is. Közvetlenül a szomszédságban a nagyhatalmú Rozgonyiak erősséget is emelnek.

A XV. században a belháborús időszakban (1440-es években) a monostort megerődítik. A XVI. század közepén Nádasdy Tamás nádor, az apátság kormányzója további védműveket építtet. 1575-ben a szerzetesek elhagyják a monostort. Erre az időszakra már a kanizsai főkapitánysághoz tartozó királyi végvár lett az egyházi épületből. Kanizsa várának 1600. évi török kézre kerülése után jelentősége megnőtt, majd Kiskomárom 1664. évi pusztulása után a határvidék, a vízi átkelők legfontosabb védelmezőjévé vált.

Az épületegyüttes magyar kézen lévő végvárként 1702-ig állt, amikor I. Lipót parancsára felrobbantották. 1690, (Nagy-)Kanizsa visszavétele után ugyanis katonai jelentősége megszűnt, fenntartását nem tartották indokoltnak, s féltek, hogy az erősödő kurucok kezébe kerül.