Apátság, hiteleshely, vár

A magyar történelemben jelentős szerepet játszó zalavári apátság maradványait ma még hiába keresi az idelátogató. Több évtizeddel ezelőtt egyes részeit megtalálták, de bemutatására nem vállalkoztak. A sziget déli felében állt, ma területét erdő takarja.

850. január 24-én Liupram salzburgi érsek szenteli fel Priwina magántemplomát annak nyugat-kelet irányú, széles mély árokkal és földsánccal erődített udvarházában (munimen) Szűz Mária tiszteletére. Az eseménynél jelen van a bajor világi és egyházi arisztokrácia és a keleti Alpok-vidék Oriens tartományának összes fontos képviselője.

1019-ben a templomot újraszentelik, patrónusa Szt. Adorján. Mellette – Priwina udvarházának maradványait felhasználva – bencés monostor létesül. Szerzetesei közül kettő is  segíti Gellért püspök  dél-alföldi térítőmunkáját. A monostor a XIII. század  második  felétől  a  környék  birtokosainak ügyeit írásba foglaló hiteleshely. 1341-ben a sekrestyében támadt tűzben megsérül a monostor levéltára, megsemmisülnek az egyház legkorábbi oklevelei is. 1575-ben a török veszély miatt a szerzetesek Vasvárra költöznek. Ekkor már az épületek is nagyon rossz állapotban vannak. Zalavár javadalmait 1715-től az alsó-ausztriai göttweigi apátság kapja meg, és az új monostort az 1770-es években Zalaapátiban építi fel.

Az 1702-ben felrobbantott késő középkori épületegyüttest Guilio Turco hadmérnök 1569-ben készült rajza ábrázolja. A XIX. században a rom köveiből épül a környék úthálózata, utóbb területén homokot bányásznak. A tájsebet ma az előttünk álló erdő rejti. Az ősi templom alaprajzáról és méreteiről csak a Turco-rajz tájékoztat, helyét a körülötte létesült temető IX. századi és Árpád-kori sírjai határozzák meg. XI. századi szentélyrekesztőjének darabjait, melyek díszítése a Szt. István szarkofág stílusával rokon, a környék falvaiból gyűjtik össze. A XI. század végén a templomot és a monostort fallal övezik. Egy kapuzat és egy vízköpő töredéke tanúskodik az 1230-as években folyó építkezésekről. Az épületek köré a XV. században a korábbinál kisebb területet körbezáró, négy saroktornyos falöv épül, előtte árok húzódik. Az erődített monostor külső, fa-föld szerkezetes védműve a XVI. században készül el. Ezt újabb árok veszi körül. Betöltése a végvári élet gazdag leletanyagát tartalmazza.

A monostor számos kőtöredéke megmaradt. Ezek egy része másolatban látható a Kis-Balaton Ház kiállításában, az eredeti kövek pedig zömmel a keszthelyi Balatoni Múzeum kőtárában vannak. Kiemelkedő darabok a maradványok között a Székesfehérváron látható Szent István szarkofág faragványait készítő körhöz kapcsolható XI. századi szentélyrekesztő töredékei, és a XIII. századi átépítésből megmaradt kőemlékek.